Valódi én

A messenger hangja ébresztett fel álmomból. Milyen kár hogy fölébresztett! Épp legcsodásabb tündérmesémet éltem, mikor minden elsötétült és szembe kellett néznem a valósággal, nincs tündérmesém csak az álmaimban. Az üzenet TŐLE jött: Látni akarlak-írta, elmosolyodtam. Úgy se gondolta komolyan, csak barátként akar találkozni. Visszaaludtam, de megint fölébresztett egy újabb üzenetet: Most akarlak látni-most már muszáj volt válaszolnom:Most, mégis hogyan?-írtam.
- Gyere le!-kiáltott fel az emeletre.
- Most? Te hogy kerülsz ide?-szóltam ki az ablakon.
- Csak gyere le. Látni akarlak.-mosolyodott el
- Hát legyen valahogy lejövök, csak adj idő, hogy elkészüljek.-húztam el a szám.
- Nem! Nem kell! Jó vagy így ahogy vagy.-röhögött ki. Kicsit aggódva végignéztem magamon. Étel foltos felső, elnyűtt mackónadrág....ez így nem lesz jó.
- Nah jó, lejövök.-adtam be  a derekam, és kimentem az erkélyre, lemásztam a tűzlétrán és máris az udvarunkon találtam magam ahol ő már várt rám. A hideg levegő megborzongatott. Alig láttam az arcát, mivel csak a mi kis kerti lámpánk pislákolt. Kérdőn néztem rá, mert nem sokat értettem ebből az egészből.
- Mit csinálsz te itt?- kérdeztem nem túl kedvesen. Legutóbb nem váltunk el túl szépen.
- Bocsánatot akarok kérni tőled.- nézett a szemembe. Nem bírom a tekintetét, képtelen vagyok állni a tekintetét. Olyan szemei vannak, hogy az hihetetlen.
- Nem haragszom rád.-mondtam egy idő után. -Őszintén nem, csak nem volt szép tőled amit tettél. - húztam el a szám.
- Tudom és sajnálom.
- Miért nem engedtek, hogy  elkészüljek? Miért volt olyan sürgős egy bocsánat kérés? -kérdeztem.
- Úgy éreztem ezt most muszáj. Azért nem hagytam, hogy átöltözz vagy bármit tegyél magaddal, mert az nem te vagy. Én nem a rideg, műanyag, műlánytól akartam elnézést kérni, hanem a valódi énedtől.-felelte.
- Valódi énem? -kerekedett el a szemem.
- Igen, amelyik tényleg te vagy, nem a feszülőpólós, tökéletes sminkű "robotot" akartam itt látni magammal.-komorodott el.
- Miben jobb ez az énem? A valódi énem egy borzalmasan gáz ember. Egy csúnya, kimerült katasztrófa. Ez az ember egy örök vesztes. Azért is zárom be otthonra, egy többé elő se jöjjön. Azért zártam le, tartom fogva, hogy ne lássa senki. Ezért vettem fel ezt a rideg borzalmat, hogy az embereknek ne ismerjék be a valódi énem. Ez legalább népszerű, könyörtelen, kétszínű, álságos, dögös de a legfontosabb, népszerű. Ha így-mutattam végig magamon.-bemennék a suliba, senkim se maradna. Ez egy lúzer!-kiáltottam dühösen..
- Dehogy is!-nyugtatott.- Ez csodálatos, és őszinte, és gyönyörű-jegyezte meg. - Én nekem ez az éned fontos, nem az a mű barbie.- nézett végig rajtam.
-  Miért mondod mindezt? -kérdeztem.
- Mert......Szeretlek.

-Aline S. Black-